Part 2

Fázok. De miért? Hisz testem hosszú ruhával van fedve. Selyem paplant érzek kezeim alatt. Meg simogatnám, de nem mozog a kezem. Szemhéjam nem engedelmeskedik az agyam parancsára. Megvakultam volna?

Hirtelen megrázkódik az ágy, amin fekszem. Mintha süllyednék. Hol vagyok? Egy puffanás és két ember szitkozódik. Leesett a fekhelyem. Nem éreztem belőle semmit. Mi történik?

Szipogó hangokat hallok. Egy ismerős hang szólal meg, mondandója szívből szól. Egyszer kétszer megakad a szó a torkán és meg kell köszörülnie azt. Sírva fakad, de folytatja a szöveget. Anya.

Gyors mozdulattal kelek fel és már látok is. Temetésen vagyunk. Ki halt meg? Kérdezősködni kezdek, de senki ne figyel rám. Észre se vesznek. A koporsóban egy lány fekszik. Arcát eltakarja szépen fésült haja, kezei összekulcsolva hasán és egy gyönyörű fekete csipkés ruhát visel. Megfordulok és testvéreimet kezdem keresni. Mikor megpillantom őket, csak akkor döbbenek rá. Engem temetnek. Ez hogy lehetséges?

Villám csapásként ér a sok emlék. Az szőke ciklonról, az estéről, a sürgősségiről és anyám arca mikor közlik vele, hogy elvesztette legkisebb lányát. Én nem akarom ezt. Otthon akarok lenni a családommal és beszélgetni.

Anyára emelem a tekintetem és látom a szemében, szíve majd megszakad a fájdalomtól. Mögötte apát is megtalálom. Ő is könnyezik. Sose láttam még őt sírni. Átérzem a fájdalmat, bár szívem már nem életképes, de még is fáj. Gyomrom összehúzódik és térdre rogyok. Elfolyik pár könnycseppem, majd zuhogni kezd, mint a Niagara.

Lehunyom szemem, és reménykedem, hogy ez csak egy álom.

Part 1

Szombat este lehetett, már nem is emlékszem merre jár az idő, de érzem, hogy a hideg a lelkemig hatol. Ennek ellenére nem fázom. Az alkohol felmelegít így bátran gombolom ki kabátomat. Barátnőmre nézek, aki nagy buzgósággal pötyögött telefonján. Épp intézi, hogy bejussunk egy házibuliba. Ahogy elnézem rajta elintézte. Egyből el is indulunk busz felé. Pár perc múlva már ülünk a buszon és arról beszélünk, hogy lesz az esténk. Vigyázunk majd egymásra, ha valakire rámászik egy fiú a másik ott terem és közbe lép. Az busz ablakán kinézve, észreveszem, hogy erősen elkezdett esni a hó. Nem csoda, hisz bőségesen benne vagyunk a télben. 
Hirtelen áll meg a busz és el is vesztem egyensúlyom, melynél következtébe kissé lefejelem az ülést. Sajgó fejjel mégis barátnőmmel nevetve szállok le a buszról. Jobbra balra nézek, majd követem barátnőm. Pontosan ő se tudja hova megyünk, de követjük a hangos zenét és egy 100 méterrel arrébb meg is találjuk. Ajtón belépve megütött minket a tömény pia-fű-cigi szag. Kicsit megköszörülöm a torkom és egyből alkohol után nézelődök. Kis keresés után meg is találom és mielőtt innék meglepődök. Az asztal mellet ül Ő. Megborzongok és mit sem törődve vele meghúzom az üveget. Érzem, amint a maró méreg végig hatol a nyelőcsövemen és a hasamban landol. Valaki elveszi tőlem az üveget, majd bele iszik és vissza is veszem tőle. 
A házigazda. Barátnőm mellette áll és mosolyog, mint a tejbe tök. Látom most nem kell elválasztanom őt senkitől. Ez kicsit megnyugtat. Mosollyal az arcomon leülök és kortyolgatom az üveg tartalmát. A semmiből mellém ül valaki. Ismét ő az. Belenyúl a táskámba, majd a fülhallgatómat kiveszi és telefonomba dugja. Beteszi magának a fülest és másik felét pedig nekem. Válogat a zenék közül és bekapcsol egy zenét. Mivel már régóta ismerem a zenét, automatikusan ritmusra mozogni kezdek. Össze vissza ringatózok, de nem csak én, Ő is. Párszor egymásnak ütközünk,de csak nevetünk rajta. Egy hirtelen jövő ötlettől közelebb ül hozzám és átkarolja a derekam és úgy ringunk tovább. Barátnőm berobban a szobába a házigazdával és nem szakadnak le egymásról és csak sétálnak át a szobán mit sem törődve a kíváncsi szem párokkal. Mi is ugyan így teszünk. Iszunk, nevetünk, zenét hallgatunk. Jól érezzük magunk, mikor betoppan egy szőke lány és felénk közelít. Nagy lendülettel érkezik, majd megcsókolja Őt. Füles kiesik a füléből és Ő is ugyan úgy meglepődik, mint én. Szívem össze húzódik és megáll minden. Körülöttem minden meg fagy és csak én vagyok képes mozogni. Rájuk nézek és érzem, ahogy egy könnycsepp folyik le az arcomon. Egy gyors szíven döfés és már vérzek is, az élet folyik tovább. Földön fekszek, körülöttem már hatalmas vér tócsa. Ezer láb áthaladhatott már rajta, de velem nem foglalkoznak. Senki. Én már csak egy emlék vagyok, töredéke a múltnak. Kívülről látom magam és szomorú látni ezt. Mindenki meg van a saját kis párjával. Enyelegnek, isznak, néha néha még egy szál cigaretta is megfordul kezükben, eközben én csak hentergek a koszos földön és testemből végleg kiszökik az összes vér. Mellettem megjelenik a szőkeség. Megvetően néz le már szinte hideg testemre. Gúnyos mosoly kúszik arcára, majd odébb áll, folytatja halálos tetteinek sorát. Még egy fájdalommal teli csepp kél útra arcomon. Hátat fordítok rideg testemnek és várnám a fényt, de bosszú ízét érzem számban.
Vissza térek...